Ez a hét nem a blogolásról szólt. E5vös (igen, így!) napok, 12 órás foci alvás nélkül, bulik, előadások…utóbbiak közül naná, hogy mese-témájút választottam (na jó, az egyik azért biológiáról szólt, de erről majd máskor).  Meghallgattam, tetszett is meg nem is, muszáj is írnom róla – ezért a múltkor elkezdett dia-témát ez után a kis közjáték […] Tovább

Egyik kedvenc “gondolkodnivalóm”  – a mese és a gyerek, sőt ez esetben: a mese és én. A történet, amit most leírok, velem történt, persze nem emlékszem rá, de megőrizte a családi legendárium. 2-3 éves lehettem, Athos kutyánkat (őt ábrázolja a fotó) vittük sétálni. Séta után valamiért a kutyus kint maradt a kertben. Kora őszi délután […] Tovább

…hol nem volt – így kezdődnek  a mesék. Vagy így: hol volt, hol nem volt…amíg kisebb voltam, és behunyt szemmel hallgattam este, a paplan melegében a meseszót, sokszor már itt megállítottam anyut. Mert a fantáziámat már ez a kezdőmondat elindította. Akkor persze még nem tudtam megfogalmazni, miért, de azóta sokat gondolkoztam ezen is. Egyszer volt, […] Tovább

Ma reggeli program: fogászat. Szerencsére nem fáj a fogam, csak állítani kellett kicsit a fogszabályzón (ne keressétek a fotókon, éjszakai kivehetős.:) A váróban (jó sokat kellett várni) egy kissrác (olyan négyéves forma – bizony, még a gyerekfogászatra járok…:) kegyetlenül ordított. Belőlem persze kibújt a “mesegyáros”, megkérdeztem anyuciját, elvonhatom-e a figyelmét kicsit, majd a többiek lelkes […] Tovább

Igen, Kacsa Kata…hajdanvolt kedvenc lapozós mesekönyvem. Most is ott van a polcomon, vigyázok rá, szeretem, óvom. És hiszitek vagy nem: most, tizenhat évesen, az Eötvös Gimnázium tanulójaként is előveszem néha (persze csak ritkán), átlapozom, és csuda jó érzések járnak át. Biztonság…puha meleg…a félhomályos szobám…és a tudat, hogy Mama mindig vár rám, mindig ott van. Pedig […] Tovább