Igen, Kacsa Kata…hajdanvolt kedvenc lapozós mesekönyvem. Most is ott van a polcomon, vigyázok rá, szeretem, óvom. És hiszitek vagy nem: most, tizenhat évesen, az Eötvös Gimnázium tanulójaként is előveszem néha (persze csak ritkán), átlapozom, és csuda jó érzések járnak át. Biztonság…puha meleg…a félhomályos szobám…és a tudat, hogy Mama mindig vár rám, mindig ott van. Pedig […] Tovább