Egyik kedvenc “gondolkodnivalóm”  – a mese és a gyerek, sőt ez esetben: a mese és én. A történet, amit most leírok, velem történt, persze nem emlékszem rá, de megőrizte a családi legendárium. 2-3 éves lehettem, Athos kutyánkat (őt ábrázolja a fotó) vittük sétálni. Séta után valamiért a kutyus kint maradt a kertben. Kora őszi délután […] Tovább

Igen, Kacsa Kata…hajdanvolt kedvenc lapozós mesekönyvem. Most is ott van a polcomon, vigyázok rá, szeretem, óvom. És hiszitek vagy nem: most, tizenhat évesen, az Eötvös Gimnázium tanulójaként is előveszem néha (persze csak ritkán), átlapozom, és csuda jó érzések járnak át. Biztonság…puha meleg…a félhomályos szobám…és a tudat, hogy Mama mindig vár rám, mindig ott van. Pedig […] Tovább