Ki más, mint a MIKULÁS??? Ma még nem, csak holnap, de persze a cipőket, sőt: csizmákat, papucsokat, az Első Magassarkút (én) és a Martens bakancsot (bátyám) már szép sorban kikészítettük.

És előkerültek a jó öreg Mikulás-váró cd-k, köztük a Gryllus Vilmos-féle Nótás Mikulás. Ez volt ez egyik kedvenc, és igen kalandos utat járt be nálunk. Úgy kezdődött az “élete”, hogy mint minden télen, ott voltunk a MOM-ban a Gryllus-koncerten – akkor is, amikor a cd-t bemutatta Vilmos (nem most volt…) Persze megvettük, dedikálás, stb. Aztán úgy folytatódott, mint minden tisztességes cd esetében: rongyosra hallgattuk. Majd évről évre együtt énekeltük, amikor közeledett a Nagy Nap. Ebben még mindig nincs semmi érdekes, de most jön a csavar. Mivel én Mikulásról Mikulásra nagyobb lettem (azt nem mondom, hogy okosabb is…) szegény anyunak mindig ki kellett valami újdonságot találni. És mert híresen szójátékos család vagyunk, a lemez egyik dalával (Levél a mikuláshoz) elkezdtünk játszani.

A játék ez volt: anyu elkezdte énekelni a dalt, és egy helyen véletlenül “elrontotta”. Nekem ezt azonnal észre kellett vennem, és bármennyire feszülten figyeltem, ez nem mindig skerült. A feladat persze évről évre nehezebb lett. Eleinte ilyesmik voltak, hogy “Fehér szakállú, kedves Mikulás, de szeretnék barátkozni teveled”. (Találkozni helyett). Meg “nedves mikulás” “kedves mikulás” helyett. Aztán jöttek az alig észrevehető  betűtévesztések, persze ártatlan képpel és jó gyorsan előadva (“nem csak egy szeletet” helyett “nem csak egy szeretet”). Bárhogy is volt, mindig hatalmasakat kacagtunk…

Ma ismét elővettem a cd-t, jó volt újra meghallgatni…