Ez a hét nem a blogolásról szólt. E5vös (igen, így!) napok, 12 órás foci alvás nélkül, bulik, előadások…utóbbiak közül naná, hogy mese-témájút választottam (na jó, az egyik azért biológiáról szólt, de erről majd máskor).  Meghallgattam, tetszett is meg nem is, muszáj is írnom róla – ezért a múltkor elkezdett dia-témát ez után a kis közjáték után folytatom. Bocsi…

Az előadás Walt Disney-ről és az ő birodalmáról szólt, és ami keresztvizet csak lehetett, lehúzott a jó öreg mesterről meg műveiről. Szóba került, hogy pedofil volt (kit nem vádolnak ma meg ezzel, aki gyanúsan sokat foglalkozik gyerekekkel? Mintha “csak úgy” nem is lehetne a gyerekeket szeretni…mintha nem lenne annyi gyereklelkű felnőtt…jobb, ha hagyjuk, mert begurulok). Legeslegjobb filmjeibe mindenféle rémes szimbolikát magyaráztak. És kegyetlenül “legiccsezték” az egészet úgy, ahogy van.

Itt pedig álljunk meg egy szóra. Nekem a Hófehérke meg a Hamupipőke személyes kedvencem (bár a Hófehérkét lehet, hogy hatévesen túl korán néztem meg, mert hosszú ideig rettegtem a boszorkánytól). De szépségen, szereteten, kedvességen és jó érzésen kívül nem tudok mást felfedezni bennük (persze a boszorkány és mostoha mindig kivételek). Aztán jött az Oroszlánkirály meg az Aladdin a csodaszép melódiákkal meg a pergő, színes képsorokkal, megható jelenetekkel, és ezeket is szerettem, de Walt Disney lelkét már nem éreztem bennük. Szüleim a kissé lakonikus “Pörög az üzlet, nyomni kell, míg megy a szekér” kijelentéssel nyugtázták az évente kötelezően a moziba kerülő Disney-filmet, és én is egyre több helyen fedeztem fel a “gyártsunk bájos filmet, csengjen a kassza, hozzávalók:” effektust.  Ezzel együtt azt gondolom, egy gyerek ebből nem sokat vesz észre, és még mindig jobb, ha ezeket nézi, mintha a valóságshow-kat bámulja. Tény, hogy álomvilág – de álmokra mindenkinek szüksége  van.

Az előadást hallgatva viszont rádöbbentem valamire. Arra, hogy a hősök és a hősnők – mind tökéletesek. Hamupipőke és Hófehérke éppen olyan gyönyörű, mint Csipkerózsika, a királyfi, a herceg vagy Aladdin délceg és izmos. A gyerekekbe már ezek a mesefilmek elültetik a “legyél karcsú, gyönyörű, tökéletes, ha boldogulni akarsz” magocskáját, amiből aztán kicsírázik az anorexia, kisebbrendűségi érzés, önbizalomhiány…no, ezen talán változtatni kellene Disney-éknek. Ki is csinálta a Shreket? Nem Disney-ék…és Shrek jött, látott, győzött. Miért is?…