…hol nem volt – így kezdődnek  a mesék. Vagy így: hol volt, hol nem volt…amíg kisebb voltam, és behunyt szemmel hallgattam este, a paplan melegében a meseszót, sokszor már itt megállítottam anyut. Mert a fantáziámat már ez a kezdőmondat elindította. Akkor persze még nem tudtam megfogalmazni, miért, de azóta sokat gondolkoztam ezen is. Egyszer volt, hol nem volt…hol volt, hol nem volt…vagyis volt és nem volt. Időtlenséget, örökkévalóságot sugall ez a két kifejezés, így együtt. Hiszen a “volt” és a “nem volt” együtt – lefedi a mindenséget: a létezőt, a régmúltat, ami majd még lesz, és ami sohasem…hát persze, hogy beleborzong az ember.

Ez az időtlenség a mesék világának alapvető jellemzője. Az, hogy a mesében bármi megtörténhet, ebből az időtlenségből is fakad. De ez a rövidke mesekezdés: hol nem volt – nem csak az időre, a helyre is utal. Hol volt, hol nem volt…azt éreztem ebből mindig, hogy lényegtelen a hely, mindegy, mindez bárhol, bárkivel megtörténhet. Akár velem is.

Néhány szó csak, és mennyi mindent rejt! Tökéletes bevezető a mesék világába. Ugye?…

A kép az egyszervolt.hu meseportál nyitólapja