Még nem jöttek igazán divatba a sokhangszórós rendszerek és szerintem még lapos képernyőjű tévé sem nagyon volt kapható, amikor az én legkedvesebb esti elfoglaltságom már a házimozizás volt.  Fürdés után, lefekvés előtt a lépcsőpárkányra került a jó öreg diavetítő, mögé a kisszékem, és a szemközti falon létrejött a Varázslat. Anyu addig állítgatta a nagyítást, amíg […] Tovább

Egyik kedvenc “gondolkodnivalóm”  – a mese és a gyerek, sőt ez esetben: a mese és én. A történet, amit most leírok, velem történt, persze nem emlékszem rá, de megőrizte a családi legendárium. 2-3 éves lehettem, Athos kutyánkat (őt ábrázolja a fotó) vittük sétálni. Séta után valamiért a kutyus kint maradt a kertben. Kora őszi délután […] Tovább

…hol nem volt – így kezdődnek  a mesék. Vagy így: hol volt, hol nem volt…amíg kisebb voltam, és behunyt szemmel hallgattam este, a paplan melegében a meseszót, sokszor már itt megállítottam anyut. Mert a fantáziámat már ez a kezdőmondat elindította. Akkor persze még nem tudtam megfogalmazni, miért, de azóta sokat gondolkoztam ezen is. Egyszer volt, […] Tovább

Na, hát ez a cikk fellelkesített…lehet, hogy mégsem vagyok túl fiatal ahhoz, hogy mondjuk feltaláljam az életet meghosszabbító csodaszert, a biológiai mellett elnyerjem a fizikai Nobel-díjat is egy új részecske felfedezésével, elhozzam az aranyérmet az olimpiáról, és mellesleg meséket írjak olyan gyerekeknek, akik ettől boldogabbak lesznek?? (Akinek Karinthy Lógok a szeren-je jut az eszébe, az […] Tovább

Ma reggeli program: fogászat. Szerencsére nem fáj a fogam, csak állítani kellett kicsit a fogszabályzón (ne keressétek a fotókon, éjszakai kivehetős.:) A váróban (jó sokat kellett várni) egy kissrác (olyan négyéves forma – bizony, még a gyerekfogászatra járok…:) kegyetlenül ordított. Belőlem persze kibújt a “mesegyáros”, megkérdeztem anyuciját, elvonhatom-e a figyelmét kicsit, majd a többiek lelkes […] Tovább

Igen, Kacsa Kata…hajdanvolt kedvenc lapozós mesekönyvem. Most is ott van a polcomon, vigyázok rá, szeretem, óvom. És hiszitek vagy nem: most, tizenhat évesen, az Eötvös Gimnázium tanulójaként is előveszem néha (persze csak ritkán), átlapozom, és csuda jó érzések járnak át. Biztonság…puha meleg…a félhomályos szobám…és a tudat, hogy Mama mindig vár rám, mindig ott van. Pedig […] Tovább

Hát ez történt…blogot nyitottam. Nem mintha olyan nagy cucc lenne, napló a neten, na és? Van nekem naplóm, szép, kemény kötésű füzet – nem is tudom, miért döntöttem úgy, hogy a neten folytatom. Illetve tudom…de erről majd máskor. Addig lehet találgatni: miért blogol egy 16 éves gimnazista? A blog címén nem sokat gondolkodtam: Mese habbal. […] Tovább