Ki más, mint a MIKULÁS??? Ma még nem, csak holnap, de persze a cipőket, sőt: csizmákat, papucsokat, az Első Magassarkút (én) és a Martens bakancsot (bátyám) már szép sorban kikészítettük. És előkerültek a jó öreg Mikulás-váró cd-k, köztük a Gryllus Vilmos-féle Nótás Mikulás. Ez volt ez egyik kedvenc, és igen kalandos utat járt be nálunk. […] Tovább

Az alábbi videót a TED.COM osztotta meg, és szerintem annak is érdemes megnézni, aki nem emlékszik a tavalyi pilóta-bravúrra (egy elromlott repülőgép landolt a Hudson folyón, elkerülve az elkerülhetetlennek látszó tragédiát). A tanulságok, amiket a videón szereplő férfi megfogalmaz, talán közhelyesek – de az ő szájából hitelesnek hatnak, a körülmények megszívlelhetővé teszik őket. Érdemes meghallgatni […] Tovább

…és tényleg! Itt volt Anyu barátnője, Andrea, aki biblioterapeuta, és a mese-csak-neked ötlet egyik “gazdája”. Tulajdonképpen érdekes dolog ez, szívesen belemélyedek majd, ha lesz egy kis időm (ööö…mondjuk nyáron? Vagy majd ha leérettségiztem?).  Addig maradnak kurzusnak a beszélgetések az ebédnél, a többit majd Andrea “megszakérti”. Ezt is ő tette fel a FaceBookra, aztán meg anyuval […] Tovább

Ez most egy kicsit szkeptikus bejegyzés lesz…de csak egy kicsit. Ma jött szembe a Facebookon az első karácsonyi poszt: a John Lewis Áruház karácsonyi reklámfilmje. Megnéztem, tündéri mesefilm, igazán kedves, szépen rajzolt. Minden együtt van: havas táj, állatkák, kedvesség, szeretet. Persze a cél: az eladás. Először mérgelődtem. Hát már a mese is eszköz? Aztán végiggondoltam […] Tovább

Körbejár a Facebook-on egy video. Ugye láttátok már, ahogy a 9 éves Amira operát énekel: Biztos vagyok benne, hogy nem egy felnőtt hangját vágták a felvétel alá, megmédiahackelve a fél világot. Csodaszép kislány, csodaszép hanggal: egész biztos, nagy karrier vár rá. Idáig jutottam, amikor hirtelen elkezdtem sajnálni a 9 éves Amirát. És nem, nem savanyú […] Tovább

Ez a hét nem a blogolásról szólt. E5vös (igen, így!) napok, 12 órás foci alvás nélkül, bulik, előadások…utóbbiak közül naná, hogy mese-témájút választottam (na jó, az egyik azért biológiáról szólt, de erről majd máskor).  Meghallgattam, tetszett is meg nem is, muszáj is írnom róla – ezért a múltkor elkezdett dia-témát ez után a kis közjáték […] Tovább

Még nem jöttek igazán divatba a sokhangszórós rendszerek és szerintem még lapos képernyőjű tévé sem nagyon volt kapható, amikor az én legkedvesebb esti elfoglaltságom már a házimozizás volt.  Fürdés után, lefekvés előtt a lépcsőpárkányra került a jó öreg diavetítő, mögé a kisszékem, és a szemközti falon létrejött a Varázslat. Anyu addig állítgatta a nagyítást, amíg […] Tovább

Egyik kedvenc “gondolkodnivalóm”  – a mese és a gyerek, sőt ez esetben: a mese és én. A történet, amit most leírok, velem történt, persze nem emlékszem rá, de megőrizte a családi legendárium. 2-3 éves lehettem, Athos kutyánkat (őt ábrázolja a fotó) vittük sétálni. Séta után valamiért a kutyus kint maradt a kertben. Kora őszi délután […] Tovább

…hol nem volt – így kezdődnek  a mesék. Vagy így: hol volt, hol nem volt…amíg kisebb voltam, és behunyt szemmel hallgattam este, a paplan melegében a meseszót, sokszor már itt megállítottam anyut. Mert a fantáziámat már ez a kezdőmondat elindította. Akkor persze még nem tudtam megfogalmazni, miért, de azóta sokat gondolkoztam ezen is. Egyszer volt, […] Tovább

Na, hát ez a cikk fellelkesített…lehet, hogy mégsem vagyok túl fiatal ahhoz, hogy mondjuk feltaláljam az életet meghosszabbító csodaszert, a biológiai mellett elnyerjem a fizikai Nobel-díjat is egy új részecske felfedezésével, elhozzam az aranyérmet az olimpiáról, és mellesleg meséket írjak olyan gyerekeknek, akik ettől boldogabbak lesznek?? (Akinek Karinthy Lógok a szeren-je jut az eszébe, az […] Tovább